Azt hiszem, ez a cím és ez a bejegyzés egy kiváló kezdete lesz valami újnak, amelynek értékét remélem majd sokan észreveszik és figyelemmel kísérik. Persze, ha nem így lesz, akkor sem dől össze a világ, én sem ma jöttem le a falvédőről, tudom, hogy Magyarországon kevesen foglalkoznak komolyan a közélettel, a politikával, hogy mi, hogyan lehetne más és hogyan lehetne megváltoztatni azt a trendet, hogy politikusaink nem törődnek semmivel, csak a szavazatok megszerzésével. Mint rossz dolgozó, aki nem akarja elvégezni a munkát, csak a fizetését szeretné, de azt nagyon hamar.
De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük velem. Eme blog elindítása előtt gondolkodtam, hogy felvállaljam-e kilétem, de mivel azt gondolom jelen pillanatban így is van elég bajom, ezért úgy döntöttem, hogy nem terhelem magam a nyilvánosság terhével. Ettől függetlenül igyekszem ezt és minden további bejegyzésemet azzal a gondossággal szerkeszteni, hogy függetlenül attól, hogy egyszer bemutatkoznék vagy sem, felvállalható legyen és végső soron elégedett legyek vele később is. Tudjam, hogy nem csak egy újabb acsarkodásra okot adó blogot nyitottam, hanem esetleg sikerült letennem valamit az asztalra is, néhány ember gondolkodását megváltoztatni, ha nem is nagyon, de legalább egy kicsit.
Egy ideje foglalkoztat többek között az internet anonimitása miatt is a címben szereplő kérdés: Melyik a fontos? Aki mondja, vagy amit mond? Ha bölcsek szeretnénk lenni, akkor nyilván azt mondanánk, hogy mind a kettő. Hiszen mindegy, hogy mit mond valaki, ha mondandóját valójában hátsó szándékok vezérlik. Azonban vegyük azt észre, hogy függetlenül a forrás mondandójától, az amit mond valaki, függetlenül a szándékaitól, lehet jó, pozitív, hasznos dolog. Aztán, hogy úgy is cselekszik az illető az már más kérdés, és az őt fogja minősíteni, nem azt a dolgot amit mondott. Ilyen ellentmondás megfigyelhető a társadalomban. Hiszen végső soron működő képes a kommunizmus és a kapitalizmus, de mindegy egyéb rendszer is, ha azt komolyan veszik, jól strukturálják és végső soron jól építik fel. Valójában pedig napjainkban tisztán láthatjuk, és tudhatjuk, hogy az esetek többségében nem a megoldások keresése volt a cél, hanem önző, személyes vágyak kielégítése. Testesüljön meg ez a vágy akár pénzben, hatalomban, stb. Amit mondani akarok az az, hogy tudatosan figyelj oda, hogy a két dolgot elválaszd és arra helyezd a hangsúlyt amit mondok és ne azt nézd, hogy ki vagyok. Ezért is jó az anonimitás, mert így erre esély sincs. A szkeptikusoknak mondhatnám: Ne törődj azzal, hogy a vizet prédikáló pap teljes meggyőződéséből prédikál vizet, vagy titokban bort iszik. Hiszen nincs jelentősége, neked az állításának függvényében kell eldöntened, hogy melyik lesz egészségesebb számodra, nem a pap személye, rangja, titulusa, eredményei miatt. És máris leromboltuk a személyi kultuszt, pedig még csak az első bejegyzésemet közlöm. :)
Természetesen nem hagyom teljesen lepel alatt magam. Annyit büszkén elárulhatok, hogy nem vagyok tagja egyik politikai pártnak sem, nem is tervezek párttag lenni. Vidéken élek, informatikával foglalkozom. A fiatal generációhoz tartozom, de azért idősebb vagyok 20 évnél.
A bejegyzést összefoglalásul, azt hiszem nyugodtan zárhatom azzal, hogy figyeljünk oda ki mit mond, és ami tetszik, ami jó, őrizzük meg. Persze ne legyünk túl egyoldalúak sem, mert ha nem figyel az ember oda másokra, akkor könnyen válhat a manapság divatosan csak "pártkatonának" nevezett személlyé, aki minden olyan csatornát elzár magától, ami felhívhatná gondolkodásának lehetséges hibáira figyelmét.
