Új nemzedék

Ezúton szeretnék válaszolni, egy elég irritáló és rabló párti blog bejegyzésre Jakab Andor-tól. Nem tudom, hogy megrendelésre született, vagy valóban ennyire elhomályosított a rendszer valakit, de azért ha megengeditek helyre tenném.

Tisztelt Jakab Andor! Nem vagyok vállalkozó és még csak másokra sem kell hivatkoznom ahhoz, hogy észrevegyem és megosszam Önnel hibás következtetéseit.

Első és ami leginkább szemet szúr az a közterhek mellett való érvelése, ami azért ordenáré nagy pofátlanság, mert elképzelhető, hogy hazánkban a legnagyobbak a közterhek. Bizonyos ágazatok el sem indulhatnak ilyen feltételek mellett, akkor hol van itt egyenlő verseny? Csak, hogy néhány sort idézzek:

"De attól a világ még nem dől össze, az élet nem áll meg, ha van 80% közteher."

"Mint mondtam, a túl sok közteher egyáltalán nem állítaná le a gazdaságot. 90% sem."

"90% közteher kell? Jól van, akkor fizetünk annyit."

Nem tudom, hogy csak a blogja népszerűsítésének érdekében túloz, vagy egyszerűen ennyire idióta, de azt nyilvánvalóan kell látni, hogy 90%-os közterhek mellett nincsen semmilyen bevétel. Lehet játszadozni a számokkal, de egy idő után már 24 órából 1000 órát kéne dolgozni ahhoz, hogy nullszaldóra kijöjjön egy vállalat ilyen terhek mellett.

A közterhek csökkentése igenis segítené a gazdaságot, csak ezt is ésszel kellene csinálni, kellő körültekintéssel. Ugyanis egyes vállalkozók hiába kapnak támogatást, húzzák le alkalmazottaikat, stb... mindemellett nem a fejlesztés, a fizetésemelés, az előre haladás a cél, hanem elkúrni a bevételt egy külföldi útra, piára, kitudja mire. Na ezeknek a vállalkozóknak nem kellene adni egy forintot sem, nem hogy piacot engedni nekik. Akik másokból szórakoznak, miközben esetenként negyedannyit sem dolgoznak, mint egy átlagos alkalmazott.

"Mert mi vállalkozók imádunk játszani."

" Szeretünk versenyezni. Versenyezni! Ám a játékhoz játékszabályok kellenek. Olyan játékszabályok, amelyek minden játékosnak egyenlő esélyt biztosítanak."

Na igen. 90%-os közterhek az egyenlő esélyt jelent. Ön nem vállalkozni szeret, hanem másokon ugrálni. Egyáltalán nem jelent esélyegyenlőséget az, ha CSAK AZ ÖN szekere megy előre. Ezt már mindenki tudhatná, ha máshonnan nem, akkor a Közgép Zrt. kapcsán. Nem minden vállalkozás tart ott, ahol az Öné! Sokan csak szeretnének elindulni, esetleg még el sem indulnak, csak szeretnének piackutatás céljából kísérletezni. Ezt sokan már a jelenlegi terhek mellett sem tudják megtenni, akkor mi lenne 90% esetén?!?!?!

"Mert mi vállalkozók szeretnénk nyerni."

"Ezért nem növekszik a gazdaság: így nincs kedvünk játszani."

Persze, ahol csak nyerni lehet ott jó játszani. Nincs kockázat. Na ez nem lehet egy vállalkozó igazi attitűdje. Magának is a közterhekkel van gondja, csak már annyira hülye, hogy ezt nem képes beismerni. Hiszen ezek a terhek teszik lehetővé, hogy olyan cégek vagy magányszemélyek versenyezzenek Önnel, akik nem is fizetnek adót. Azonban van egy egyszerű szabály. Azok akik csalnak, általában sok mindent elcsesznek. Csak a komolytalan vevők, potyalesők célközönségei lesznek, az értéket, a minőséget mindig megfizetik. De ha a közterhek olyan szintre emelkednek, hogy az árakat kénytelen mindenki olyan mértékig emelni, amely már nincs párhuzamban a minőséggel, vagy rosszabb esetben csökkenti a minőséget, akkor természetes a bukás.

Minden vállalkozó, de inkább minden nagyobb vállalat vezetőit az értelmiséghez sorolok. A jelenlegi helyzet A-tól Z-ig azért állt elő, mert rosszul gondolkodtok. Én azt gondolom elsősorban a ti felelősségetek az előállt helyzet, és a következő évek következményei is azok lesznek. A közterhek emelését felejtsétek el kurva gyorsan, mert ugyan lehetőséget ad a rendszer, hogy élősködjetek az alkalmazottakon, de hogyan akarjátok ezt megtenni akkor, ha már nem lesznek munkavállalók az országban?

Tisztelettel.

Elemezgetik Orbán Viktor beszédét és próbálnak belőle politikai tőkét kovácsolni... ki így, ki úgy. De most nézzük meg mi a jelenlegi helyzet objektív szemüvegen keresztül:

Orbán Viktor és a FIDESZ-KDNP alapvetően arra kaptak felhatalmazást, hogy elszámoltassák az MSZP bűneit, amiből semmi sem lett, semmi sem lesz. Sem Gyurcsány Ferenc, sem a szemkilövetők, senkinek nem fog egy haja szála sem görbülni, egyszerű és nyilvánvaló okokból. Ugyanis FIDESZ-KDNP-MSZP koalíció van, melyet egy és ugyanaz a külföldi gazdasági kör finanszíroz. Nem lesz itt semmi.

Gazdaság: Nulla. Olyan kurva egyszerű lenne helyretenni a dolgokat, mondjuk jó fizetés biztosításával, amihez ráadásul nem kellene semmi mást tenni, mint a régóta ígért adócsökkentést valóban beváltani és nem holmi gazdagokat támogató baromságokkal trükközni. Miközben ha valaki elmegy dolgozni, tisztességes munkát végezni, még mindig sokkal inkább az államnak dolgozik, több mint fizetése 60-70% adóra megy el, amiért cserébe jóformán semmit sem kap.

Egy rossz szava nem lehet senkinek azokhoz a fiatalokhoz, akik úgy döntenek, hogy kimennek külföldre! Minek maradjanak? Finanszírozni a férgek élősködését?

Azok számára, akiknek még mindig nem világos elmondom: Nem létezik olyan, hogy fülkeforradalom. Csak olyan, hogy FORRADALOM. Senki nem fog értünk semmit sem tenni, csak az van, amit mi magunk érünk el. Fotelből nem lehet forradalmat csinálni.

Orbán Viktor minden olyan eszközzel élt beszéde során, amellyel pozitívan fényben jelenítheti meg magát és pártját, de mint korábban is, a szöveg nincs összhangban a valóssággal. Ez ugyanaz a hazugságpolitizálás, amit az elmúlt 20, de talán már 30 évben is ehetett a hazai nagyérdemű.

Bevallom jobboldali médiából értesültem arról, hogy Bajnai Gordon szerint jó lett volna az ingatlan adó, bevétel is lett volna belőle, és különben is alig van 30 millió forint feletti vidéki ingatlan.

Szeretném felhívni minden polgár és miniszter figyelmét, hogy a legtöbb törvény esetében nem az elmélettel, hanem a gyakorlattal van baj. Én magam is egy olyan házban élek családommal, amit egy adó kivetésénél körülbelül 30-35 millióra értékelnének. A gond az, hogy a valódi értéke koránt sem közelíti meg ezt az értéket.

Arra nem térnék ki, hogy miért, de körülbelül az említett 2010-es évben, vagy korábban felmerült az ingatlan értékesítése. Akkor 16 millió körül állapítottuk meg az értéket, de ennyiért sem tudtuk eladni. Gondolom mondanom sem kell, hogyha valaki rákényszerül az eladásra, vagy állami szervezet próbálja meg értékesíteni az ingatlant, akkor hirtelen még ennyit sem fog érni.
Magyarul mindig a negatív érdekek mentén módosítja az állam az árakat, függetlenül párttól, kormánytól.

Tehát az ingatlan adó ilyen formában pont akkora baromság, mint a 3000 köbméternél fűtőanyagnál többet fogyasztók többlet terhelése. Pontatlan, átgondolatlan, végső soron rossz és következményei kitudja hány család számára lenne katasztrofális. A vicc az, hogy igazából mind két esetben csak kicsit kellene módosítani, hogy valóban azokat érjék az új adóterhek, akik valóban jó, felső kategóriás jövedelemmel rendelkeznek, nem azokat az egyébként átlagos vagy átlag alatti jövedelemmel rendelkezőket, akik egy félreértékelt házban élnek együtt és ennek következtében simán elfogyasztanak 3000 köbmétert fűtésre.

Végső következtetésem pedig ez: A jelenlegi minisztereink nem dolgoznak. Olyan, mintha mi átlag emberek 8 órás munkából csak 3-at 4-et végeznénk el, majd elégedetten hazamennénk. Jó lenne ha a képzettségeikhez és fizetéseikhez méltóan végre tisztességesen végeznék a munkájukat, és ha már gondolkozni, számolni nem is tudnak, akkor legalább olyan vállalatot bízzanak meg akik racionálisan fogják megbecsülni a statisztikai értékeket.

Bizonyára sokan vagyunk, akik egy-egy párt szimpatizánson kudarcosan hajtjuk le fejünket, vagy épp egy jót nevetünk rajta. De vajon te gondolkoztál-e már azon, hogy te is csak egy ilyen vicces párt szimpatizáns vagy? Mikor lehetünk biztosak döntéseinkben és az egyes pártok, miniszterek megítélésében?

A válasz nem is olyan bonyolult, mint ahogy elsőre gondolnánk. Egyszerűen annyit kell tenni, hogy nem szabad bálványozni egyetlen pártot és minisztert sem. Legyen az akár a mindenkori miniszterelnök, vagy akárki. Ha hallunk, olvasunk valamit, akkor adjunk esélyt a másik félnek a válasz adásra. Engedjük kifejteni, hogy mit miért csináltak. A buktató úgyis ott lesz.

Ami jogalapot ad az elítélő döntésünknek, az a válasz megtagadás, gyenge érvelés lesz, vagy a hiteltelen stílus.
Egy párt esetében a siker egyik titka a gyors reakció, illetve inkább csak a reakció. Mert függetlenül attól, hogy egy felmerült kérdésre gyorsan reagálnia kell egy párt szóvivőjének, arról sem szabad elfeledkezni, ha esetleg a semmiből megjelenő riporterek kezdenek el kérdezősködni egy adott ügyben. A mellébeszélés, a halasztás, a nem törődés mind egy egy negatív pont lehet. Hiszen azt a benyomást keltik - sokszor joggal - amikor a vádlott bűnös el akar vonulni az ügyvédjével, hogy részletesen átbeszéljék, hogyan is mászhatnának ki a slamasztikából. Ettől függetlenül, ahogyan a vádlottat sem nevezzük meg egyből bűnösnek, nekünk polgároknak kötelességünk lenne meghallgatni a végső álláspontot, legyen az akármi.
Onnantól már a mi dolgunk és ízlésünk, illetve tehetségünk kérdése, hogy megállapítsuk, hogy az elhangzott érvek mennyire erősek, mennyire állják meg a helyüket egy komoly konteksztusban.
Fontos, hogy kommunikációs stílus elemektől függetlenül is átgondoljuk a dolgokat, mert az ember hajlamos a szimpatikus dolgok láttán, hallatán megfeledkezni a lényegről, vagy más színben látni azokat. Mindettől függetlenül azért érdemes a kommunikáció stílusára is figyelni. Például ha valaki szomorú esetre mosolygó arccal vidáman reagál, ott valami nem oké. De ha átesik az illető a ló túloldalára, az sem lesz szerencsés. Most biztos eszébe jut sokaknak hazánk egyik miniszterelnöke, aki nevetséges és túljátszott stílusban próbálta képviselni az országot egy vonatbalesettel kapcsolatban. Ettől függetlenül azért érdemes észben tartani, hogy egy jó miniszter jó színészi tehetséggel van megáldva. Elképzelhető, hogy amit kommunikál az nincs köszönőviszonyban sem valódi céljaival, ezért kénytelen egy felelős polgár arra is figyelni, hogy milyen lépések követik a bejelentéseket.

Biztosan minden olvasóm tudna mondani egy olyan esetet, amikor egy képviselőt vagy egy pártot olyan dolog miatt ítéltek el, ami valójában nem is volt igaz. Nem akarok példákat felhozni, de talán minden egyes párttal szemben hallottam már nagy butaságokat. Azért ha sikerül flame mentesen megoldani, akkor kommentbe megírhatjátok az általatok ismert ilyen eseteket.

Vannak napjaink gondolkodó között olyan emberek, akik a kapitalizmusra alapvető gazdasági válságot kiváltó okként tekintenek. Nem értek egyet. Az amit meghatározott a kapitalizmus illetve a polgárosodás, az sokkal inkább összhangba van a világ energiaforrásával és jelenlegi környezetével, mint bármilyen más struktúra. Ezalatt azt értem, hogy a teljesítést, a szolgálatot valahogy értékelni kell és akár így akár úgy, aki többet tesz le az asztalra, az megérdemli a többet.

A probléma tehát nem a kapitalizmussal van, hanem a kapitalizmus működik hibásan. Egyszerűen meg kell javítani. Hogy miért működik hibásan? Egyrészt nem várt gazdasági fordulatokat hoz a hitel rendszer, melynek megléte nélkül, talán már az első gazdasági válságba is belefulladtunk volna. De nyilván valóan, amikor kitalálták ezt a gazdasági struktúrát, akkor még nem gondoltak arra, hogy ezt a gazdaságban jártas szakemberek képesek kipörgetni, átfordítani az egész megoldást a ló túloldalára. Természetesen a manapság már divatosan emlegetett bankok voltak - talán - a főszereplői ennek a kipörgetésnek. Gondoljunk csal a Lehman brothers-re, vagy a többi gyanús ügyleteket végző és a bajban összezáró többi bankra.
Emberközelibb megvilágításban az a legnagyobb hiba, hogy a hitel szolgáltatás nem szakszerűen következik be. A bankok egyszerűen szándékosan, vagy saját ostobaságuknak köszönhetően, rosszul állapítják meg az ügyfelek törlesztő kézségét, azt a képességet, amely lehető teszi, hogy egy ügyfél valaha is vissza fogja fizetni a felvett hitelt. Ugyan ez megfigyelhető globálisan is, a megoldás pedig viszonylag egyszerű. Csökkenteni kell a hitel nyújtást. Nem is a csökkentésen van a hangsúly, hanem azon, hogy azoknak az ügyfeleknek, akiknek a visszafizetési kudarc kockázata meghaladja a 10-20%-ot, azok ne kapjanak hitelt. A rendszer tökéletesítésének érdekében, pedig ezt a százalékot folyamatosan lehetne csökkenteni, illetve akár növelni is, abban az esetben, ha a társadalom megérik a felelős hitelfelvételre.

Másik dolog, ami nagyban meghatározza a gazdaságot, az a pénz, vagyis az érték meghatározása és megbecsülése. Mi a fontos az embereknek, nekem, neked. És itt van az, amin elsősorban a társadalomnak kell változtatnia.
Vegyük csak példának orvosain, ápolóink, pedagógusaink és még ki tudja hány fontos szektorban szereplő kiemelten fontos munkát végző szakember fizetését, a társadalom által deklarált értékét. Talán ezekben a szektorokban azért nem lehet akkora jövedelmet elérni, mint az erősebb gazdasági országokban, mivel a döntéshozók úgy állapítják meg, hogy ezek a szektorok a legkevésbé hasznosak a gazdaság számára. De valóban így van? Nem lenne fontos számunkra, gyermekeink, szüleink, ismerőseink egészsége? Ha máskor annyira nem is, ha személyesen szorulunk segítségükre, akkor nagyon. Valószínűleg ez a kettősség hozza létre a hálapénz rendszerét. Mi lenne, ha kicsit előrelátóbbak lennénk, nem adnánk hálapénzt, de mindig kiemelt jelentőségű lenne ezeknek az embereknek a tisztességes fizetése. Biztos vagyok benne, hogy most nem az. Ha visszaemlékszek akármelyik választási kampányra, egyik esetében sem volt kiemelt pont, hogy olyan változtatásokat eszközölnének az egészségügyben, mely előnybe hozná az orvosokat. Láttunk bár hasonló szalagcímen valamit, de arra inkább most nem térnék ki, hogy az miért volt katasztrofális. Annyiba maradjunk, ha próbálkoztak is, meg sem közelítette azt a változást, aminek valójában régen meg kellett volna történnie, és ami szerintem meg is történne, ha minden orvos és ápolónő úgy állna fel az asztaltól, ahogyan ezt egy gazdasági üzletember tenné egy rossz ajánlat hallatán. Amiért ez még nem történt meg, az valószínűleg az orvosi erkölcsben és esküben leledzik, de jobb lenne ha ilyesmire nem lenne szükségük és inkább a társadalom tartaná nyomás alatt a mindenkori kormányt.
Vagy nézzük meg a pedagógusokat. Tisztában van a kedves olvasó, hogy mennyibe kerülne egy tisztességes oktatás gyermekének? Ezt talán még most megkapja ingyen, vagy viszonylag olcsón, de már lehet nem mindenki. És most nem arra gondolok, hogy valaki még a tankönyveket sem tudja megvenni. Hanem arra, hogy az elégedetlen pedagógus, minden lelkiismerete és odafigyelése ellenére nem biztos, hogy olyan minőségben és olyan odafigyeléssel fogja végezni a munkáját, mint ahogyan tenné ezt egy jól fizető rendszerben. Illetve a magára adó igényes tanárok pályát váltanak és a kevésbé tehetséges, vagy épp tehetségtelen, vagy éppen a szakmához egyáltalán nem értő pedagógusnak látszó valakik veszik át a helyüket, akik olyan szellemi és érzelmi károsodást okozhatnak gyermekének, mely későbbi egész életére kihat. Kiemelném az általános iskolákat, hiszen itt van a legtöbb átcsúszás képzettségek között, de a diák éveimből szerzett tapasztalataim után elmondhatom, hogy valószínűleg nem egy olyan középiskola és gimnázium van, ahol szintén katasztrofális a helyzet.

Tehát amikor valami drága technológiai eszközt vásárolunk boldogságunk, kényelmünk, szórakozásunk kielégítésének céljából, akkor érdemes legalább egy kicsit elmerengeni azon, hogy ott abban a helyzetben, valóban erre van szükségünk? Persze ezt nem kell túl szigorúan venni. Mindennek megvan a helye, ahogyan a pihenésnek is. De a prioritást, a fontossági sorrendet érdemes mindig szem előtt tartani, és minden energiánkat elsősorban arra és azokra fordítani, akik valóban fontosak számunkra. Nem csak a szűk környezetünkben. Ha mint egy ország, egy hatalmas szervezet is együtt kívánunk működni, akkor ilyen módon kicsit tágabb környezetben is érdemes mérlegelni a dolgokat mind a jelenünk és jövőnk figyelemmel tartásával.

A lényeg tehát az, hogy összhangba kellene hozni a pénzt és a valódi értékeket. Ehhez pedig csak magunkba tudunk változtatni. Mert ameddig rosszul ítéljük meg az értékeket, addig sokkal inkább a gazdaságot fogjuk kiszolgálni és nem az embereket, nem egymást, holott pont ez utóbbi lenne az ideális a cél.

Azt hiszem, ez a cím és ez a bejegyzés egy kiváló kezdete lesz valami újnak, amelynek értékét remélem majd sokan észreveszik és figyelemmel kísérik. Persze, ha nem így lesz, akkor sem dől össze a világ, én sem ma jöttem le a falvédőről, tudom, hogy Magyarországon kevesen foglalkoznak komolyan a közélettel, a politikával, hogy mi, hogyan lehetne más és hogyan lehetne megváltoztatni azt a trendet, hogy politikusaink nem törődnek semmivel, csak a szavazatok megszerzésével. Mint rossz dolgozó, aki nem akarja elvégezni a munkát, csak a fizetését szeretné, de azt nagyon hamar.

De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük velem. Eme blog elindítása előtt gondolkodtam, hogy felvállaljam-e kilétem, de mivel azt gondolom jelen pillanatban így is van elég bajom, ezért úgy döntöttem, hogy nem terhelem magam a nyilvánosság terhével. Ettől függetlenül igyekszem ezt és minden további bejegyzésemet azzal a gondossággal szerkeszteni, hogy függetlenül attól, hogy egyszer bemutatkoznék vagy sem, felvállalható legyen és végső soron elégedett legyek vele később is. Tudjam, hogy nem csak egy újabb acsarkodásra okot adó blogot nyitottam, hanem esetleg sikerült letennem valamit az asztalra is, néhány ember gondolkodását megváltoztatni, ha nem is nagyon, de legalább egy kicsit.

Egy ideje foglalkoztat többek között az internet anonimitása miatt is a címben szereplő kérdés: Melyik a fontos? Aki mondja, vagy amit mond? Ha bölcsek szeretnénk lenni, akkor nyilván azt mondanánk, hogy mind a kettő. Hiszen mindegy, hogy mit mond valaki, ha mondandóját valójában hátsó szándékok vezérlik. Azonban vegyük azt észre, hogy függetlenül a forrás mondandójától, az amit mond valaki, függetlenül a szándékaitól, lehet jó, pozitív, hasznos dolog. Aztán, hogy úgy is cselekszik az illető az már más kérdés, és az őt fogja minősíteni, nem azt a dolgot amit mondott. Ilyen ellentmondás megfigyelhető a társadalomban. Hiszen végső soron működő képes a kommunizmus és a kapitalizmus, de mindegy egyéb rendszer is, ha azt komolyan veszik, jól strukturálják és végső soron jól építik fel. Valójában pedig napjainkban tisztán láthatjuk, és tudhatjuk, hogy az esetek többségében nem a megoldások keresése volt a cél, hanem önző, személyes vágyak kielégítése. Testesüljön meg ez a vágy akár pénzben, hatalomban, stb. Amit mondani akarok az az, hogy tudatosan figyelj oda, hogy a két dolgot elválaszd és arra helyezd a hangsúlyt amit mondok és ne azt nézd, hogy ki vagyok. Ezért is jó az anonimitás, mert így erre esély sincs. A szkeptikusoknak mondhatnám: Ne törődj azzal, hogy a vizet prédikáló pap teljes meggyőződéséből prédikál vizet, vagy titokban bort iszik. Hiszen nincs jelentősége, neked az állításának függvényében kell eldöntened, hogy melyik lesz egészségesebb számodra, nem a pap személye, rangja, titulusa, eredményei miatt. És máris leromboltuk a személyi kultuszt, pedig még csak az első bejegyzésemet közlöm. :)

Természetesen nem hagyom teljesen lepel alatt magam. Annyit büszkén elárulhatok, hogy nem vagyok tagja egyik politikai pártnak sem, nem is tervezek párttag lenni. Vidéken élek, informatikával foglalkozom. A fiatal generációhoz tartozom, de azért idősebb vagyok 20 évnél.

A bejegyzést összefoglalásul, azt hiszem nyugodtan zárhatom azzal, hogy figyeljünk oda ki mit mond, és ami tetszik, ami jó, őrizzük meg. Persze ne legyünk túl egyoldalúak sem, mert ha nem figyel az ember oda másokra, akkor könnyen válhat a manapság divatosan csak "pártkatonának" nevezett személlyé, aki minden olyan csatornát elzár magától, ami felhívhatná gondolkodásának lehetséges hibáira figyelmét.